idő (“time”) + pont (“point”)
időpont (plural időpontok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | időpont | időpontok |
accusative | időpontot | időpontokat |
dative | időpontnak | időpontoknak |
instrumental | időponttal | időpontokkal |
causal-final | időpontért | időpontokért |
translative | időponttá | időpontokká |
terminative | időpontig | időpontokig |
essive-formal | időpontként | időpontokként |
essive-modal | időpontul | — |
inessive | időpontban | időpontokban |
superessive | időponton | időpontokon |
adessive | időpontnál | időpontoknál |
illative | időpontba | időpontokba |
sublative | időpontra | időpontokra |
allative | időponthoz | időpontokhoz |
elative | időpontból | időpontokból |
delative | időpontról | időpontokról |
ablative | időponttól | időpontoktól |
non-attributive possessive - singular |
időponté | időpontoké |
non-attributive possessive - plural |
időpontéi | időpontokéi |
Possessive forms of időpont | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | időpontom | időpontjaim |
2nd person sing. | időpontod | időpontjaid |
3rd person sing. | időpontja | időpontjai |
1st person plural | időpontunk | időpontjaink |
2nd person plural | időpontotok | időpontjaitok |
3rd person plural | időpontjuk | időpontjaik |