From köz (“general”) + érzet (“feeling”), calque of German . Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
közérzet
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | közérzet | közérzetek |
| accusative | közérzetet | közérzeteket |
| dative | közérzetnek | közérzeteknek |
| instrumental | közérzettel | közérzetekkel |
| causal-final | közérzetért | közérzetekért |
| translative | közérzetté | közérzetekké |
| terminative | közérzetig | közérzetekig |
| essive-formal | közérzetként | közérzetekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közérzetben | közérzetekben |
| superessive | közérzeten | közérzeteken |
| adessive | közérzetnél | közérzeteknél |
| illative | közérzetbe | közérzetekbe |
| sublative | közérzetre | közérzetekre |
| allative | közérzethez | közérzetekhez |
| elative | közérzetből | közérzetekből |
| delative | közérzetről | közérzetekről |
| ablative | közérzettől | közérzetektől |
| non-attributive possessive - singular |
közérzeté | közérzeteké |
| non-attributive possessive - plural |
közérzetéi | közérzetekéi |
| Possessive forms of közérzet | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | közérzetem | közérzeteim |
| 2nd person sing. | közérzeted | közérzeteid |
| 3rd person sing. | közérzete | közérzetei |
| 1st person plural | közérzetünk | közérzeteink |
| 2nd person plural | közérzetetek | közérzeteitek |
| 3rd person plural | közérzetük | közérzeteik |