lényeg (“essence”) + -telen (“-less, without”)
lényegtelen (comparative lényegtelenebb, superlative leglényegtelenebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | lényegtelen | lényegtelenek |
| accusative | lényegtelent | lényegteleneket |
| dative | lényegtelennek | lényegteleneknek |
| instrumental | lényegtelennel | lényegtelenekkel |
| causal-final | lényegtelenért | lényegtelenekért |
| translative | lényegtelenné | lényegtelenekké |
| terminative | lényegtelenig | lényegtelenekig |
| essive-formal | lényegtelenként | lényegtelenekként |
| essive-modal | lényegtelenül | — |
| inessive | lényegtelenben | lényegtelenekben |
| superessive | lényegtelenen | lényegteleneken |
| adessive | lényegtelennél | lényegteleneknél |
| illative | lényegtelenbe | lényegtelenekbe |
| sublative | lényegtelenre | lényegtelenekre |
| allative | lényegtelenhez | lényegtelenekhez |
| elative | lényegtelenből | lényegtelenekből |
| delative | lényegtelenről | lényegtelenekről |
| ablative | lényegtelentől | lényegtelenektől |
| non-attributive possessive - singular |
lényegtelené | lényegteleneké |
| non-attributive possessive - plural |
lényegtelenéi | lényegtelenekéi |