megáll (“to come to a stop”) + -ó (“-ing”, present-participle suffix)
megálló
megálló (plural megállók)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | megálló | megállók |
accusative | megállót | megállókat |
dative | megállónak | megállóknak |
instrumental | megállóval | megállókkal |
causal-final | megállóért | megállókért |
translative | megállóvá | megállókká |
terminative | megállóig | megállókig |
essive-formal | megállóként | megállókként |
essive-modal | — | — |
inessive | megállóban | megállókban |
superessive | megállón | megállókon |
adessive | megállónál | megállóknál |
illative | megállóba | megállókba |
sublative | megállóra | megállókra |
allative | megállóhoz | megállókhoz |
elative | megállóból | megállókból |
delative | megállóról | megállókról |
ablative | megállótól | megállóktól |
non-attributive possessive - singular |
megállóé | megállóké |
non-attributive possessive - plural |
megállóéi | megállókéi |
Possessive forms of megálló | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | megállóm | megállóim |
2nd person sing. | megállód | megállóid |
3rd person sing. | megállója | megállói |
1st person plural | megállónk | megállóink |
2nd person plural | megállótok | megállóitok |
3rd person plural | megállójuk | megállóik |