Either from the verb mer (“to dare”) + -ész, or a back-formation from merészkedik (“to venture”).[1]
merész (comparative merészebb, superlative legmerészebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | merész | merészek |
accusative | merészet | merészeket |
dative | merésznek | merészeknek |
instrumental | merésszel | merészekkel |
causal-final | merészért | merészekért |
translative | merésszé | merészekké |
terminative | merészig | merészekig |
essive-formal | merészként | merészekként |
essive-modal | merészül | — |
inessive | merészben | merészekben |
superessive | merészen | merészeken |
adessive | merésznél | merészeknél |
illative | merészbe | merészekbe |
sublative | merészre | merészekre |
allative | merészhez | merészekhez |
elative | merészből | merészekből |
delative | merészről | merészekről |
ablative | merésztől | merészektől |
non-attributive possessive - singular |
merészé | merészeké |
non-attributive possessive - plural |
merészéi | merészekéi |