Borrowed from French opérateur.[1] With -őr ending. Doublet of operátor.
operatőr (plural operatőrök)
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | operatőr | operatőrök |
accusative | operatőrt | operatőröket |
dative | operatőrnek | operatőröknek |
instrumental | operatőrrel | operatőrökkel |
causal-final | operatőrért | operatőrökért |
translative | operatőrré | operatőrökké |
terminative | operatőrig | operatőrökig |
essive-formal | operatőrként | operatőrökként |
essive-modal | — | — |
inessive | operatőrben | operatőrökben |
superessive | operatőrön | operatőrökön |
adessive | operatőrnél | operatőröknél |
illative | operatőrbe | operatőrökbe |
sublative | operatőrre | operatőrökre |
allative | operatőrhöz | operatőrökhöz |
elative | operatőrből | operatőrökből |
delative | operatőrről | operatőrökről |
ablative | operatőrtől | operatőröktől |
non-attributive possessive - singular |
operatőré | operatőröké |
non-attributive possessive - plural |
operatőréi | operatőrökéi |
Possessive forms of operatőr | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | operatőröm | operatőreim |
2nd person sing. | operatőröd | operatőreid |
3rd person sing. | operatőre | operatőrei |
1st person plural | operatőrünk | operatőreink |
2nd person plural | operatőrötök | operatőreitek |
3rd person plural | operatőrük | operatőreik |