From rossz (“bad”) + kedvű (“of mood”), from kedv (“mood”) + -ű (adjective-forming suffix).[1]
rosszkedvű (comparative rosszkedvűbb or rosszabb kedvű, superlative legrosszkedvűbb or legrosszabb kedvű)
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | rosszkedvű | rosszkedvűek |
| accusative | rosszkedvűt | rosszkedvűeket |
| dative | rosszkedvűnek | rosszkedvűeknek |
| instrumental | rosszkedvűvel | rosszkedvűekkel |
| causal-final | rosszkedvűért | rosszkedvűekért |
| translative | rosszkedvűvé | rosszkedvűekké |
| terminative | rosszkedvűig | rosszkedvűekig |
| essive-formal | rosszkedvűként | rosszkedvűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | rosszkedvűben | rosszkedvűekben |
| superessive | rosszkedvűn | rosszkedvűeken |
| adessive | rosszkedvűnél | rosszkedvűeknél |
| illative | rosszkedvűbe | rosszkedvűekbe |
| sublative | rosszkedvűre | rosszkedvűekre |
| allative | rosszkedvűhöz | rosszkedvűekhez |
| elative | rosszkedvűből | rosszkedvűekből |
| delative | rosszkedvűről | rosszkedvűekről |
| ablative | rosszkedvűtől | rosszkedvűektől |
| non-attributive possessive - singular |
rosszkedvűé | rosszkedvűeké |
| non-attributive possessive - plural |
rosszkedvűéi | rosszkedvűekéi |