szín (“colour”) + -telen (“-less, without”)
színtelen (comparative színtelenebb, superlative legszíntelenebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | színtelen | színtelenek |
| accusative | színtelent | színteleneket |
| dative | színtelennek | színteleneknek |
| instrumental | színtelennel | színtelenekkel |
| causal-final | színtelenért | színtelenekért |
| translative | színtelenné | színtelenekké |
| terminative | színtelenig | színtelenekig |
| essive-formal | színtelenként | színtelenekként |
| essive-modal | színtelenül | — |
| inessive | színtelenben | színtelenekben |
| superessive | színtelenen | színteleneken |
| adessive | színtelennél | színteleneknél |
| illative | színtelenbe | színtelenekbe |
| sublative | színtelenre | színtelenekre |
| allative | színtelenhez | színtelenekhez |
| elative | színtelenből | színtelenekből |
| delative | színtelenről | színtelenekről |
| ablative | színtelentől | színtelenektől |
| non-attributive possessive - singular |
színtelené | színteleneké |
| non-attributive possessive - plural |
színtelenéi | színtelenekéi |