szín (“colour”) + -telen (“-less, without”)
színtelen (comparative színtelenebb, superlative legszíntelenebb)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | színtelen | színtelenek |
accusative | színtelent | színteleneket |
dative | színtelennek | színteleneknek |
instrumental | színtelennel | színtelenekkel |
causal-final | színtelenért | színtelenekért |
translative | színtelenné | színtelenekké |
terminative | színtelenig | színtelenekig |
essive-formal | színtelenként | színtelenekként |
essive-modal | színtelenül | — |
inessive | színtelenben | színtelenekben |
superessive | színtelenen | színteleneken |
adessive | színtelennél | színteleneknél |
illative | színtelenbe | színtelenekbe |
sublative | színtelenre | színtelenekre |
allative | színtelenhez | színtelenekhez |
elative | színtelenből | színtelenekből |
delative | színtelenről | színtelenekről |
ablative | színtelentől | színtelenektől |
non-attributive possessive – singular |
színtelené | színteleneké |
non-attributive possessive – plural |
színtelenéi | színtelenekéi |