Borrowed from Proto-Slavic *solьnìca.
szelence (plural szelencék)
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szelence | szelencék |
accusative | szelencét | szelencéket |
dative | szelencének | szelencéknek |
instrumental | szelencével | szelencékkel |
causal-final | szelencéért | szelencékért |
translative | szelencévé | szelencékké |
terminative | szelencéig | szelencékig |
essive-formal | szelenceként | szelencékként |
essive-modal | — | — |
inessive | szelencében | szelencékben |
superessive | szelencén | szelencéken |
adessive | szelencénél | szelencéknél |
illative | szelencébe | szelencékbe |
sublative | szelencére | szelencékre |
allative | szelencéhez | szelencékhez |
elative | szelencéből | szelencékből |
delative | szelencéről | szelencékről |
ablative | szelencétől | szelencéktől |
non-attributive possessive - singular |
szelencéé | szelencéké |
non-attributive possessive - plural |
szelencééi | szelencékéi |
Possessive forms of szelence | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szelencém | szelencéim |
2nd person sing. | szelencéd | szelencéid |
3rd person sing. | szelencéje | szelencéi |
1st person plural | szelencénk | szelencéink |
2nd person plural | szelencétek | szelencéitek |
3rd person plural | szelencéjük | szelencéik |