személy (“person”) + -telen (“im-”, adjective-forming suffix with a meaning of lacking something)
személytelen (comparative személytelenebb, superlative legszemélytelenebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | személytelen | személytelenek |
| accusative | személytelent | személyteleneket |
| dative | személytelennek | személyteleneknek |
| instrumental | személytelennel | személytelenekkel |
| causal-final | személytelenért | személytelenekért |
| translative | személytelenné | személytelenekké |
| terminative | személytelenig | személytelenekig |
| essive-formal | személytelenként | személytelenekként |
| essive-modal | személytelenül | — |
| inessive | személytelenben | személytelenekben |
| superessive | személytelenen | személyteleneken |
| adessive | személytelennél | személyteleneknél |
| illative | személytelenbe | személytelenekbe |
| sublative | személytelenre | személytelenekre |
| allative | személytelenhez | személytelenekhez |
| elative | személytelenből | személytelenekből |
| delative | személytelenről | személytelenekről |
| ablative | személytelentől | személytelenektől |
| non-attributive possessive - singular |
személytelené | személyteleneké |
| non-attributive possessive - plural |
személytelenéi | személytelenekéi |