First attested in 1560. From tős (“stemmed, rooted”) + gyökeres (“rooted”), from tő (“stem, base”) + -s (adjective-forming suffix) + gyökér (“root”) + -es (adjective-forming suffix).[1][2]
tősgyökeres (comparative tősgyökeresebb, superlative legtősgyökeresebb)
Inflection of tősgyökeres | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | tősgyökeres | tősgyökeresek |
accusative | tősgyökereset tősgyökerest |
tősgyökereseket |
dative | tősgyökeresnek | tősgyökereseknek |
instrumental | tősgyökeressel | tősgyökeresekkel |
causal-final | tősgyökeresért | tősgyökeresekért |
translative | tősgyökeressé | tősgyökeresekké |
terminative | tősgyökeresig | tősgyökeresekig |
essive-formal | tősgyökeresként | tősgyökeresekként |
essive-modal | — | — |
inessive | tősgyökeresben | tősgyökeresekben |
superessive | tősgyökeresen | tősgyökereseken |
adessive | tősgyökeresnél | tősgyökereseknél |
illative | tősgyökeresbe | tősgyökeresekbe |
sublative | tősgyökeresre | tősgyökeresekre |
allative | tősgyökereshez | tősgyökeresekhez |
elative | tősgyökeresből | tősgyökeresekből |
delative | tősgyökeresről | tősgyökeresekről |
ablative | tősgyökerestől | tősgyökeresektől |
non-attributive possessive - singular |
tősgyökeresé | tősgyökereseké |
non-attributive possessive - plural |
tősgyökereséi | tősgyökeresekéi |