érzés (“feeling”) + -telen (“-less, without”)
érzéstelen (not generally comparable, comparative érzéstelenebb, superlative legérzéstelenebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | érzéstelen | érzéstelenek |
| accusative | érzéstelent | érzésteleneket |
| dative | érzéstelennek | érzésteleneknek |
| instrumental | érzéstelennel | érzéstelenekkel |
| causal-final | érzéstelenért | érzéstelenekért |
| translative | érzéstelenné | érzéstelenekké |
| terminative | érzéstelenig | érzéstelenekig |
| essive-formal | érzéstelenként | érzéstelenekként |
| essive-modal | érzéstelenül | — |
| inessive | érzéstelenben | érzéstelenekben |
| superessive | érzéstelenen | érzésteleneken |
| adessive | érzéstelennél | érzésteleneknél |
| illative | érzéstelenbe | érzéstelenekbe |
| sublative | érzéstelenre | érzéstelenekre |
| allative | érzéstelenhez | érzéstelenekhez |
| elative | érzéstelenből | érzéstelenekből |
| delative | érzéstelenről | érzéstelenekről |
| ablative | érzéstelentől | érzéstelenektől |
| non-attributive possessive - singular |
érzéstelené | érzésteleneké |
| non-attributive possessive - plural |
érzéstelenéi | érzéstelenekéi |