ügy + véd. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
ügyvéd (plural ügyvédek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ügyvéd | ügyvédek |
| accusative | ügyvédet | ügyvédeket |
| dative | ügyvédnek | ügyvédeknek |
| instrumental | ügyvéddel | ügyvédekkel |
| causal-final | ügyvédért | ügyvédekért |
| translative | ügyvéddé | ügyvédekké |
| terminative | ügyvédig | ügyvédekig |
| essive-formal | ügyvédként | ügyvédekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügyvédben | ügyvédekben |
| superessive | ügyvéden | ügyvédeken |
| adessive | ügyvédnél | ügyvédeknél |
| illative | ügyvédbe | ügyvédekbe |
| sublative | ügyvédre | ügyvédekre |
| allative | ügyvédhez | ügyvédekhez |
| elative | ügyvédből | ügyvédekből |
| delative | ügyvédről | ügyvédekről |
| ablative | ügyvédtől | ügyvédektől |
| non-attributive possessive - singular |
ügyvédé | ügyvédeké |
| non-attributive possessive - plural |
ügyvédéi | ügyvédekéi |
| Possessive forms of ügyvéd | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ügyvédem | ügyvédeim |
| 2nd person sing. | ügyvéded | ügyvédeid |
| 3rd person sing. | ügyvédje | ügyvédei |
| 1st person plural | ügyvédünk | ügyvédeink |
| 2nd person plural | ügyvédetek | ügyvédeitek |
| 3rd person plural | ügyvédjük | ügyvédeik |