A Zorn-lemma, vagy más néven Kuratowski–Zorn-lemma, a halmazelmélet egyik (rendezett halmaz tekintetében fennálló) maximális elem létezését állító tétele. Eszerint:
A lemma állítása nem tűnik „nyilvánvaló” állításnak, ellentétben a kiválasztási axióma által megfogalmazott állítással, amivel azonban ekvivalens.
A lemmában szereplő fogalmakon a következőket kell érteni:
A továbbiakban H egy részbenrendezett halmaz, melyen ≤ részbenrendezés:
A maximális elem létezése természetesen nem azt jelenti, hogy van legnagyobb eleme a részbenrendezett halmaznak, hanem csak azt, hogy vannak olyan elemei – esetleg több is – amelyeknél már nincs nagyobb elem. Az, hogy lehet több ilyen elem is, abból következik hogy részbenrendezett halmazban még lehetnek olyan elemek, amelyek nem összehasonlíthatóak az adott relációban.
A Zorn-lemmát az induktív rendezés fogalma segítségével még a következő formában is kimondhatjuk.
Legyen ( P , ≤ ) nemüres részbenrendezett halmaz. Ha ( P , ≤ ) minden ( L , ≤ ) rendezett részhalmazának van felső korlátja (P-ben), akkor ( P , ≤ )-nek van maximális eleme.
Legyen ( H , ≤ ) egy nemüres részbenrendezett halmaz. Tetszőleges eleméből kiindulva föl fogunk építeni egy láncot, egyre nagyobb elemeket hozzávéve. Ennek a láncnak a felső korlátja maximális elem lesz H-ban. A lényeg a technikai részletekben rejlik: újabb és újabb elemek hozzávételéhez Kiválasztási axiómára van szükség, vagy az ezzel ekvivalens jólrendezési tételre.
A jólrendezési tétel szerint minden halmaz jólrendezhető. Vegyünk H-nak egy jólrendezését. A jólrendezés legkisebb elemétől kezdve építjük föl az L láncot transzfinit rekurzióval: egy elemet akkor veszünk hozzá a lánchoz, ha részbenrendezés szerint nagyobb minden nála jólrendezés szerint kisebb láncelemnél, tehát az addig beválogatottaknál:
Ez a rekurzió egyértelműen definiálja L-et, és L valóban lánc: két eleme közül az a nagyobb, amelyiket később vettük hozzá. A feltevés szerint minden láncnak van felső korlátja, jelölje m egy felső korlátját L-nek. Belátjuk, hogy m maximális eleme ( H , ≤ )-nak. Tegyük fel indirekt, hogy van m-nél nagyobb elem a halmazban. Ez az elem L minden eleménél nagyobb, így a rekurzió során hozzávettük L-hez. Ez viszont ellentmond azzal, hogy m felső korlátja L-nek. Tehát m maximális elem.
Elegendő belátni, hogy ha egy H halmaz bizonyos részhalmazainak halmaza azzal a tulajdonsággal rendelkezik, hogy
akkor (,⊆)-ban van maximális elem.
Áttérhetünk ugyanis a ( P , ≤ ) rendezett halmazról egy jobban kezelhetőre, a következőre. Legyen
vagyis az a függvény, mely egy x ∈ P-hez az x-ből és megelőzőiből álló halmazt rendeli. Ekkor az F értékkészletére, az ⊆ P(P) halmazra gondolhatunk úgy, mint az (,⊆) parciálisan rendezett halmaz alaphalmazára. Ekkor f rendezésizomorfizmus (P,≤)-ből (,⊆)-be. ( F(x) lényegében az x elem által meghatározott kezdőszelet lezártja: .) A P halmaz összes láncainak halmaza ugyanis a fenti tulajdonsággal rendelkezik. Továbbá a feltétel miatt igaz, hogy tetszőleges eleme (azaz egy P-beli lánc) felülről korlátos -ben, tehát van x ∈ P amire részhalmaza F(x)=-nek. Ez azt jelenti, hogy ha találunk M maximális elemet -ban, akkor annak felső korlátja olyan, hogy x ∈ M, ellenkező esetben lenne M-nek valódi, x-szel történő kibővítése, mellyel még mindig lánc lenne, ami ellentmond a maximális tulajdonságának.
A bizonyítás tehát egy konkrét halmazelméleti feladattá redukálódott…
Következmény (Hausdorff-féle láncaxióma) – Ha ( P , ≤ ) részbenrendezett halmaz és L ⊆ P lánc P-ben, akkor van M ⊆ P maximális részlánc P-ben, mely tartalmazza L-t. Ebben minden lánc felülről korlátos (felső korlátja P), így van maximális eleme.
Ugyanis legyen a P összes olyan láncainak halmaza, melyek tartalmazzák L-et. Tekintsük az (,⊆) részbenrendezett halmazt. Ha ⊆ lánc (,⊆)-ben, akkor U lánc ( P , ≤ )-ben, tehát eleme -nek és egyeben felső korlátja is -nek. (,⊆)-re tehát alkalmazhatjuk a Zorn-lemma állítását, azaz létezik M ∈ maximális elem, mely tartalmazza L-et. (Ha ez nem lenne maximális P-ben is, akkor lenne L-et tartalmazó bővebb P-beli lánc, ami ellentmond M -beli maximális voltának.)
Következmény – Ha ( P , ≤ ) nemüres részbenrendezett halmaz, melynek minden részlánca korlátos, akkor minden a ∈ P elemhez létezik olyan ma maximális elem P-ben, hogy a ≤ ma.
Az előző tételt alkalmazhatjuk. Van tehát {a}-t részként tartalmazó maximális M lánc, amely a feltétel szerint felülről korlátos és a Zorn-lemma alapján van maximális eleme. Ez P-ben is maximális, mert ellenkező esetben valódi módon kibővíthető volna M ami ellentmond M maximális részlánc tulajdonságának.
Következmény – Ha a ( P , ≤ ) nemüres részbenrendezett halmaz minden jólrendezett részhalmaza korlátos, akkor van P-ben minimális elem.
Valójában ezek ekvivalensek is a lemmával, csak bizonyításuk egyszerűsége folytán sorolhatók a korolláriumok közé.
A Zorn-lemma ekvivalens a kiválasztási axiómával, s így minden a kiválasztási axiómával ekvivalens kijelentéssel is. Ezek (a teljesség igénye nélkül) a következők:
Számos, főleg algebrai alkalmazásban helyettesíti a transzfinit rekurzió használatát.