Borrowed from Latin drasticus, from Ancient Greek δραστικός (drastikós, “active, efficient”), from δράω (dráō, “to do”).[1] With -ikus ending.
drasztikus (comparative drasztikusabb, superlative legdrasztikusabb)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | drasztikus | drasztikusak |
accusative | drasztikusat | drasztikusakat |
dative | drasztikusnak | drasztikusaknak |
instrumental | drasztikussal | drasztikusakkal |
causal-final | drasztikusért | drasztikusakért |
translative | drasztikussá | drasztikusakká |
terminative | drasztikusig | drasztikusakig |
essive-formal | drasztikusként | drasztikusakként |
essive-modal | — | — |
inessive | drasztikusban | drasztikusakban |
superessive | drasztikuson | drasztikusakon |
adessive | drasztikusnál | drasztikusaknál |
illative | drasztikusba | drasztikusakba |
sublative | drasztikusra | drasztikusakra |
allative | drasztikushoz | drasztikusakhoz |
elative | drasztikusból | drasztikusakból |
delative | drasztikusról | drasztikusakról |
ablative | drasztikustól | drasztikusaktól |
non-attributive possessive - singular |
drasztikusé | drasztikusaké |
non-attributive possessive - plural |
drasztikuséi | drasztikusakéi |