egy (“one”) + -ség (“-ness”, noun-forming suffix)
egység (plural egységek)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | egység | egységek |
accusative | egységet | egységeket |
dative | egységnek | egységeknek |
instrumental | egységgel | egységekkel |
causal-final | egységért | egységekért |
translative | egységgé | egységekké |
terminative | egységig | egységekig |
essive-formal | egységként | egységekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egységben | egységekben |
superessive | egységen | egységeken |
adessive | egységnél | egységeknél |
illative | egységbe | egységekbe |
sublative | egységre | egységekre |
allative | egységhez | egységekhez |
elative | egységből | egységekből |
delative | egységről | egységekről |
ablative | egységtől | egységektől |
non-attributive possessive – singular |
egységé | egységeké |
non-attributive possessive – plural |
egységéi | egységekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | egységem | egységeim |
2nd person sing. | egységed | egységeid |
3rd person sing. | egysége | egységei |
1st person plural | egységünk | egységeink |
2nd person plural | egységetek | egységeitek |
3rd person plural | egységük | egységeik |