elő- (“pre-”) + tag (“member, element”)
előtag (plural előtagok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | előtag | előtagok |
accusative | előtagot | előtagokat |
dative | előtagnak | előtagoknak |
instrumental | előtaggal | előtagokkal |
causal-final | előtagért | előtagokért |
translative | előtaggá | előtagokká |
terminative | előtagig | előtagokig |
essive-formal | előtagként | előtagokként |
essive-modal | előtagul | — |
inessive | előtagban | előtagokban |
superessive | előtagon | előtagokon |
adessive | előtagnál | előtagoknál |
illative | előtagba | előtagokba |
sublative | előtagra | előtagokra |
allative | előtaghoz | előtagokhoz |
elative | előtagból | előtagokból |
delative | előtagról | előtagokról |
ablative | előtagtól | előtagoktól |
non-attributive possessive - singular |
előtagé | előtagoké |
non-attributive possessive - plural |
előtagéi | előtagokéi |
Possessive forms of előtag | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | előtagom | előtagjaim |
2nd person sing. | előtagod | előtagjaid |
3rd person sing. | előtagja | előtagjai |
1st person plural | előtagunk | előtagjaink |
2nd person plural | előtagotok | előtagjaitok |
3rd person plural | előtagjuk | előtagjaik |