gyerek (“child”) + nyelv (“language”)
gyereknyelv (plural gyereknyelvek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gyereknyelv | gyereknyelvek |
accusative | gyereknyelvet | gyereknyelveket |
dative | gyereknyelvnek | gyereknyelveknek |
instrumental | gyereknyelvvel | gyereknyelvekkel |
causal-final | gyereknyelvért | gyereknyelvekért |
translative | gyereknyelvvé | gyereknyelvekké |
terminative | gyereknyelvig | gyereknyelvekig |
essive-formal | gyereknyelvként | gyereknyelvekként |
essive-modal | — | — |
inessive | gyereknyelvben | gyereknyelvekben |
superessive | gyereknyelven | gyereknyelveken |
adessive | gyereknyelvnél | gyereknyelveknél |
illative | gyereknyelvbe | gyereknyelvekbe |
sublative | gyereknyelvre | gyereknyelvekre |
allative | gyereknyelvhez | gyereknyelvekhez |
elative | gyereknyelvből | gyereknyelvekből |
delative | gyereknyelvről | gyereknyelvekről |
ablative | gyereknyelvtől | gyereknyelvektől |
non-attributive possessive - singular |
gyereknyelvé | gyereknyelveké |
non-attributive possessive - plural |
gyereknyelvéi | gyereknyelvekéi |
Possessive forms of gyereknyelv | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | gyereknyelvem | gyereknyelveim |
2nd person sing. | gyereknyelved | gyereknyelveid |
3rd person sing. | gyereknyelve | gyereknyelvei |
1st person plural | gyereknyelvünk | gyereknyelveink |
2nd person plural | gyereknyelvetek | gyereknyelveitek |
3rd person plural | gyereknyelvük | gyereknyelveik |