időtlen (comparative időtlenebb, superlative legidőtlenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | időtlen | időtlenek |
accusative | időtlent | időtleneket |
dative | időtlennek | időtleneknek |
instrumental | időtlennel | időtlenekkel |
causal-final | időtlenért | időtlenekért |
translative | időtlenné | időtlenekké |
terminative | időtlenig | időtlenekig |
essive-formal | időtlenként | időtlenekként |
essive-modal | időtlenül | — |
inessive | időtlenben | időtlenekben |
superessive | időtlenen | időtleneken |
adessive | időtlennél | időtleneknél |
illative | időtlenbe | időtlenekbe |
sublative | időtlenre | időtlenekre |
allative | időtlenhez | időtlenekhez |
elative | időtlenből | időtlenekből |
delative | időtlenről | időtlenekről |
ablative | időtlentől | időtlenektől |
non-attributive possessive - singular |
időtlené | időtleneké |
non-attributive possessive - plural |
időtlenéi | időtlenekéi |