From két (“two”) + nyelvű (“-lingual”), from nyelv (“language”) + -ű (adjective-forming suffix denoting possession).
kétnyelvű (not comparable)
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kétnyelvű | kétnyelvűek |
| accusative | kétnyelvűt | kétnyelvűeket |
| dative | kétnyelvűnek | kétnyelvűeknek |
| instrumental | kétnyelvűvel | kétnyelvűekkel |
| causal-final | kétnyelvűért | kétnyelvűekért |
| translative | kétnyelvűvé | kétnyelvűekké |
| terminative | kétnyelvűig | kétnyelvűekig |
| essive-formal | kétnyelvűként | kétnyelvűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kétnyelvűben | kétnyelvűekben |
| superessive | kétnyelvűn | kétnyelvűeken |
| adessive | kétnyelvűnél | kétnyelvűeknél |
| illative | kétnyelvűbe | kétnyelvűekbe |
| sublative | kétnyelvűre | kétnyelvűekre |
| allative | kétnyelvűhöz | kétnyelvűekhez |
| elative | kétnyelvűből | kétnyelvűekből |
| delative | kétnyelvűről | kétnyelvűekről |
| ablative | kétnyelvűtől | kétnyelvűektől |
| non-attributive possessive - singular |
kétnyelvűé | kétnyelvűeké |
| non-attributive possessive - plural |
kétnyelvűéi | kétnyelvűekéi |