nyelv (“tongue”) + állás (“position”)
nyelvállás (plural nyelvállások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | nyelvállás | nyelvállások |
accusative | nyelvállást | nyelvállásokat |
dative | nyelvállásnak | nyelvállásoknak |
instrumental | nyelvállással | nyelvállásokkal |
causal-final | nyelvállásért | nyelvállásokért |
translative | nyelvállássá | nyelvállásokká |
terminative | nyelvállásig | nyelvállásokig |
essive-formal | nyelvállásként | nyelvállásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | nyelvállásban | nyelvállásokban |
superessive | nyelválláson | nyelvállásokon |
adessive | nyelvállásnál | nyelvállásoknál |
illative | nyelvállásba | nyelvállásokba |
sublative | nyelvállásra | nyelvállásokra |
allative | nyelválláshoz | nyelvállásokhoz |
elative | nyelvállásból | nyelvállásokból |
delative | nyelvállásról | nyelvállásokról |
ablative | nyelvállástól | nyelvállásoktól |
non-attributive possessive - singular |
nyelvállásé | nyelvállásoké |
non-attributive possessive - plural |
nyelválláséi | nyelvállásokéi |
Possessive forms of nyelvállás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | nyelvállásom | nyelvállásaim |
2nd person sing. | nyelvállásod | nyelvállásaid |
3rd person sing. | nyelvállása | nyelvállásai |
1st person plural | nyelvállásunk | nyelvállásaink |
2nd person plural | nyelvállásotok | nyelvállásaitok |
3rd person plural | nyelvállásuk | nyelvállásaik |