From szem (“eye”) + -ély (noun-forming suffix). Its original meaning may have been “face, appearance, look”, hence the connection with “eye”.[1]
személy (plural személyek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | személy | személyek |
accusative | személyt | személyeket |
dative | személynek | személyeknek |
instrumental | személlyel | személyekkel |
causal-final | személyért | személyekért |
translative | személlyé | személyekké |
terminative | személyig | személyekig |
essive-formal | személyként | személyekként |
essive-modal | — | — |
inessive | személyben | személyekben |
superessive | személyen | személyeken |
adessive | személynél | személyeknél |
illative | személybe | személyekbe |
sublative | személyre | személyekre |
allative | személyhez | személyekhez |
elative | személyből | személyekből |
delative | személyről | személyekről |
ablative | személytől | személyektől |
non-attributive possessive - singular |
személyé | személyeké |
non-attributive possessive - plural |
személyéi | személyekéi |
Possessive forms of személy | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | személyem | személyeim |
2nd person sing. | személyed | személyeid |
3rd person sing. | személye | személyei |
1st person plural | személyünk | személyeink |
2nd person plural | személyetek | személyeitek |
3rd person plural | személyük | személyeik |