egyezik + -ség. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
egyezség (plural egyezségek)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | egyezség | egyezségek |
accusative | egyezséget | egyezségeket |
dative | egyezségnek | egyezségeknek |
instrumental | egyezséggel | egyezségekkel |
causal-final | egyezségért | egyezségekért |
translative | egyezséggé | egyezségekké |
terminative | egyezségig | egyezségekig |
essive-formal | egyezségként | egyezségekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egyezségben | egyezségekben |
superessive | egyezségen | egyezségeken |
adessive | egyezségnél | egyezségeknél |
illative | egyezségbe | egyezségekbe |
sublative | egyezségre | egyezségekre |
allative | egyezséghez | egyezségekhez |
elative | egyezségből | egyezségekből |
delative | egyezségről | egyezségekről |
ablative | egyezségtől | egyezségektől |
non-attributive possessive – singular |
egyezségé | egyezségeké |
non-attributive possessive – plural |
egyezségéi | egyezségekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | egyezségem | egyezségeim |
2nd person sing. | egyezséged | egyezségeid |
3rd person sing. | egyezsége | egyezségei |
1st person plural | egyezségünk | egyezségeink |
2nd person plural | egyezségetek | egyezségeitek |
3rd person plural | egyezségük | egyezségeik |