From igény (“demand”) + -telen (“-less, without”, privative suffix).
igénytelen (comparative igénytelenebb, superlative legigénytelenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | igénytelen | igénytelenek |
accusative | igénytelent | igényteleneket |
dative | igénytelennek | igényteleneknek |
instrumental | igénytelennel | igénytelenekkel |
causal-final | igénytelenért | igénytelenekért |
translative | igénytelenné | igénytelenekké |
terminative | igénytelenig | igénytelenekig |
essive-formal | igénytelenként | igénytelenekként |
essive-modal | igénytelenül | — |
inessive | igénytelenben | igénytelenekben |
superessive | igénytelenen | igényteleneken |
adessive | igénytelennél | igényteleneknél |
illative | igénytelenbe | igénytelenekbe |
sublative | igénytelenre | igénytelenekre |
allative | igénytelenhez | igénytelenekhez |
elative | igénytelenből | igénytelenekből |
delative | igénytelenről | igénytelenekről |
ablative | igénytelentől | igénytelenektől |
non-attributive possessive - singular |
igénytelené | igényteleneké |
non-attributive possessive - plural |
igénytelenéi | igénytelenekéi |