From French séance (“session”), from seoir (“to sit”), from Latin sedere (“to sit”).[1][2]
szeánsz (plural szeánszok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szeánsz | szeánszok |
accusative | szeánszot | szeánszokat |
dative | szeánsznak | szeánszoknak |
instrumental | szeánsszal | szeánszokkal |
causal-final | szeánszért | szeánszokért |
translative | szeánsszá | szeánszokká |
terminative | szeánszig | szeánszokig |
essive-formal | szeánszként | szeánszokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szeánszban | szeánszokban |
superessive | szeánszon | szeánszokon |
adessive | szeánsznál | szeánszoknál |
illative | szeánszba | szeánszokba |
sublative | szeánszra | szeánszokra |
allative | szeánszhoz | szeánszokhoz |
elative | szeánszból | szeánszokból |
delative | szeánszról | szeánszokról |
ablative | szeánsztól | szeánszoktól |
non-attributive possessive - singular |
szeánszé | szeánszoké |
non-attributive possessive - plural |
szeánszéi | szeánszokéi |
Possessive forms of szeánsz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szeánszom | szeánszaim |
2nd person sing. | szeánszod | szeánszaid |
3rd person sing. | szeánsza | szeánszai |
1st person plural | szeánszunk | szeánszaink |
2nd person plural | szeánszotok | szeánszaitok |
3rd person plural | szeánszuk | szeánszaik |