enkelvoud | meervoud |
---|---|
ember | embers |
ember
ember
enkelvoud | meervoud | |
---|---|---|
nominatief | ember | emberek |
accusatief | embernek | embereknek |
datief | embert | embereket |
genitief | ||
instrumentalis | emberrel | emberekkel |
causaal-finaal | emberért | emberekért |
translatief | emberré | emberekké |
terminatief | emberig | emberekig |
essief-formeel | emberként | emberekként |
essief-modaal | emberrül | — |
inessief | emberben | emberekben |
superessief | emberen | embereken |
adessief | embernél | embereknél |
illatief | emberbe | emberekbe |
sublatief | emberre | emberekre |
allatief | emberhez | emberekhez |
elatief | emberből | emberekből |
delatief | emberről | emberekről |
ablatief | embertől | emberektől |
possessief | ||
---|---|---|
enkelvoud | meervoud | |
az én | ||
a te | ||
az ő | ||
a mi | ||
a ti | ||
az ő |
ember