jókedv (“cheerfulness, high spirits”) + -ű (adjective-forming suffix), from jó (“good”) + kedv (“mood”)[1]
jókedvű (comparative jókedvűbb or jobb kedvű, superlative legjókedvűbb or legjobb kedvű)
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | jókedvű | jókedvűek |
| accusative | jókedvűt | jókedvűeket |
| dative | jókedvűnek | jókedvűeknek |
| instrumental | jókedvűvel | jókedvűekkel |
| causal-final | jókedvűért | jókedvűekért |
| translative | jókedvűvé | jókedvűekké |
| terminative | jókedvűig | jókedvűekig |
| essive-formal | jókedvűként | jókedvűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | jókedvűben | jókedvűekben |
| superessive | jókedvűn | jókedvűeken |
| adessive | jókedvűnél | jókedvűeknél |
| illative | jókedvűbe | jókedvűekbe |
| sublative | jókedvűre | jókedvűekre |
| allative | jókedvűhöz | jókedvűekhez |
| elative | jókedvűből | jókedvűekből |
| delative | jókedvűről | jókedvűekről |
| ablative | jókedvűtől | jókedvűektől |
| non-attributive possessive - singular |
jókedvűé | jókedvűeké |
| non-attributive possessive - plural |
jókedvűéi | jókedvűekéi |