First attested in 1416. From köt (“to bind”) + -elék (noun-forming suffix).[1]
kötelék (plural kötelékek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | kötelék | kötelékek |
accusative | köteléket | kötelékeket |
dative | köteléknek | kötelékeknek |
instrumental | kötelékkel | kötelékekkel |
causal-final | kötelékért | kötelékekért |
translative | kötelékké | kötelékekké |
terminative | kötelékig | kötelékekig |
essive-formal | kötelékként | kötelékekként |
essive-modal | kötelékül | — |
inessive | kötelékben | kötelékekben |
superessive | köteléken | kötelékeken |
adessive | köteléknél | kötelékeknél |
illative | kötelékbe | kötelékekbe |
sublative | kötelékre | kötelékekre |
allative | kötelékhez | kötelékekhez |
elative | kötelékből | kötelékekből |
delative | kötelékről | kötelékekről |
ablative | köteléktől | kötelékektől |
non-attributive possessive - singular |
köteléké | kötelékeké |
non-attributive possessive - plural |
kötelékéi | kötelékekéi |
Possessive forms of kötelék | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | kötelékem | kötelékeim |
2nd person sing. | köteléked | kötelékeid |
3rd person sing. | köteléke | kötelékei |
1st person plural | kötelékünk | kötelékeink |
2nd person plural | köteléketek | kötelékeitek |
3rd person plural | kötelékük | kötelékeik |