tus

tus

1. (international standards) ISO 639-3 language code for Tuscarora.

• Wiktionary’s coverage of Tuscarora terms

• tut — Gheg

From Proto-Albanian *tutja, cognate to Old Norse þeya (“to melt”), Old High German douwen (“id”), with 'being silent' as an intermediary stage of semantic development. Alternatively related to tund.

tus (aorist tuta, participle tutë)

1. to frighten

• ftoh
• tund

• tos

From Latin tussis, tussem.

tus f (plural tus)

1. cough (expulsion of air from the lungs)

• tusir

tus

1. inflection of tossir:
   1. third-person singular present indicative
   2. second-person singular imperative

From Proto-Brythonic *tʉd, from Proto-Celtic *toutā, from Proto-Indo-European *tewtéh₂.

• (Revived Middle Cornish) IPA^(key):
• (Revived Late Cornish) IPA^(key):

tus m

1. (collective) men
2. (collective) people, persons

• den

• tusch

Attested since 1974, of obscure origin, but probably related to German tuschen (“to paint with watercolors”).

tus c (singular definite tussen, plural indefinite tusser)

1. felt-tip pen

• IPA^(key): /ˈtus/
• Rhymes: -us
• Syllabification: tus

tus f pl

1. (Lagarteiru) apocopic form of túas (“your”)

• Used in Lagarteiru before a feminine plural noun as part of a noun phrase.

• Valeš, Miroslav (2021) Diccionariu de A Fala: lagarteiru, mañegu, valverdeñu (web)‎, 2nd edition, Minde, Portugal: CIDLeS, published 2022, →ISBN

tus

1. abbreviation of tusina (“dozen”)

• IPA^(key): /ty/

• Audio:

  (file)

• Audio:

  (file)

• Homophones: tu, tue, tues, tuent, tut, tût
• Rhymes: -y

tus

1. first/second-person singular past historic of taire

tus m pl

1. masculine plural of tu

• sut, sût

• IPA^(key):
• Hyphenation: tus
• Rhymes: -uʃ

From German Tusche (“Indian ink”), from tuschen, from French toucher. First attested in 1782.

tus (plural tusok)

1. Indian ink (black ink made from lampblack)

• tuskihúzó
• tusrajz

From German Tusch, possibly from tuschen. First attested in 1784.

tus (plural tusok)

1. (music) flourish (ceremonious passage)
   • 1848, Sándor Petőfi, Lehel vezér‎, canto 1, stanza 46, lines 5-8:

     És mikor vége lett a jókivánságnak, / A muzsikusok rá hangos tust huzának, / A sok összeveszett hang forgott a légben, / Mint a por a forgószélnek örvényében.

     (please add an English translation of this quotation)

   • 1869, Mór Jókai, A kőszívű ember fiai‎, part 1, chapter 1:

     A háttérbe állított egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító tust,

     (please add an English translation of this quotation)

   • 1892, Mór Jókai, chapter 15, in Rákóczy fia‎:

     De még fényesebb volt a pékek parádéja Császári lovasság kísérte őket elöl-hátul, közben céhzászlókat emelve, s a hírhedett pékbillikomot ürítgetve, járultak a daliás péklegények nagy muzsikaszóval, s minden pékbolt előtt riadó tust húzattak, égre emelt kardokkal esküdve, hogy míg a nap az égen jár, nem lesz a világon párja a bécsi császárzsemlyének és perecnek!

     (please add an English translation of this quotation)

2. (obsolete) drinking to someone's health

   Tust ittak az egészségére. — They drank to his health.

Same as above.

From German Dusche (“shower”), from French douche (“shower”). First attested in 1900.

tus (plural tusok)

1. shower

Same as above.

• tusfürdő
• tusol

From the dialectal tusa (“large end of a stick”), of unknown origin. First attested in 1838.

tus (plural tusok)

1. butt (of a rifle)
2. (dialectal) large end of a stick

Same as above.

• (butt): agy, puskaagy, puskatus

• puskatus

From French touche (“touch”), from toucher (“to touch”). First attested in 1878.

tus (plural tusok)

1. (fencing) touch
2. (wrestling) fall, pinfall (instance of being pinned to the mat)

Same as above.

• tussol

• (India ink): tus in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• (flourish in music): tus in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• (shower): tus in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• (rifle butt): tus in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• (touch in fencing): tus in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.

• (Classical Latin) IPA^(key):
• (modern Italianate Ecclesiastical) IPA^(key):

tūs n (genitive tūris); third declension

1. alternative spelling of thūs

Third-declension noun (neuter, imparisyllabic non-i-stem).

tus

1. (Early Middle English, before dentals) alternative form of þus

(This etymology is missing or incomplete. Please add to it, or discuss it at the Etymology scriptorium.)

tus m (plural tuss)

1. (Jersey) tuft

• toupet
• tun

• täis (Mooring)
• Ter (Sylt)

From Old Frisian tōth, from Proto-Germanic *tanþs. Föhr-Amrum dialect has retained the umlaut alternation, while Mooring and Sylt have generalized the plural vowel.

tus m (plural tes)

1. (Föhr-Amrum) tooth

From Sanskrit युष्मद् (yuṣmad, “pron. 2 pl”).

• IPA^(key): /tus/

tus (personal, Perso-Arabic spelling تُس)

1. you (2pl nom)

• Henrik Liljegren, Naseem Haider (2011) “tus”, in Palula Vocabulary (FLI Language and Culture Series; 7)‎, Islamabad, Pakistan: Forum for Language Initiatives, →ISBN
• Turner, Ralph Lilley (1969–1985) “tus”, in A Comparative Dictionary of the Indo-Aryan Languages, London: Oxford University Press

tus

1. to show

• IPA^(key): /tus/

• Audio (Colombia):

  (file)

• Rhymes: -us
• Syllabification: tus

tus pl

1. plural of tu

• tug

From Proto-Hmong *dɛŋᴮ (“classifier for horses”), probably borrowed from Chinese 頭 / 头 (“head; classifier for animals, cylindrical stub-like objects, etc.”).

• IPA^(key): /tu˩/

tus

1. classifier for long objects (such as rods or sticks) and animals or beings

• Heimbach, Ernest E. (1979) White Hmong — English Dictionary‎, SEAP Publications, →ISBN.

tus

1. zero